Par hete volt egy nagyon erdekes incidens a 'gyarban', mindenkeppen meg akartam osztani :)

Szoval a biztonsagi csapat elkapott egy sofort aki uzemanyagot lopott, ez mint mindenhol mashol, itt is oriasi biznisz...elkaptak a fickot, lecsuktak, idaig rendben is van a tortenet, DE....

...masnap reggelre sztrajkba kezdett tobb mint szaz masik sofor, azt kovetelven, hogy engedjek el a lecsukott delikvenst ES szuntesse be a ceg a nyomozast a benzinlopasok kapcsan!! Az osszeverodott tobb int szaz fos tomeg elallta a raktart kijaratat es nem engedtek se ki, se be a kamionokat, meg fenyitettek minden sofort aki esetleg munkaba akart volna allni. A kovetkezo csavar a tortenetben az volt, hogy elfaradt a tomeg a helyi Munkaugyi hatosaghoz a kovetkezo kovetelessel:

Van egy belso szabalyzat ami minden soforre vonatkozik, meg van hatarozva hogy 100kmeterenkent hany liter uzemanyagot kene fogyasztani es ha jol vezet a sofor akkor a norma szerint kb hany litert lehet megsporolni. A soforok azt koveteltek, hogy ha a megadott normanal kevesebb uzemanyagot hasznalnak el, akkor a kulonbozetet ADJA NEKIK eg, mert az jogosan megilleti okat, hiszen a ceg azt varja, hogy a norma szerint fogy az benzin :)

ELKEPESZTO!!! :):) ennyi energiaval pl ha van egy projekt amin dolgozol es a ra szant koltsegkeretet nem koltod el, akkor ugye a differencia pl teged illet :):)

Erthetetlen, ezek az emberek hol nottek fel??

A tortenet vege az lett hogy a hatosag elhajtotta oket hogy ne legyenek okrok, menjenek vissza dolgozni, ugyhogy vissza is jottek dolgozni :):) Ennyi.

2012. éve elején jutottam el arra a pontra, amikor India kalandból kezdett fárasztó feladattá válni, így elkezdtem lobbizni hogy átvigyenek egy másik országba. Ez annyira jól sikerült hogy májusban a régiós főnök látogatásakor kiderült, megyek Koreába. Az Indiai barátok ennek mind megörültek, mert nem gondolták hogy észak-koreában van Tesco :) de aztán nagy sajnálkozásukra kiderült hogy nem a katonai övezetbe megyek tesco gazdaságos árucikkeket rendelni, hanem a sokkal békésebb déli részre, Szöulba lesz a túra.

Június végével le is szereltem Bombayben – azt kell mondjam rég voltam ilyen boldog !! – és elindultam egy rövid európai kitérővel Szöul felé.

1 hét anglia, 1 hét pihenés otthon a családdal – és ekkor jött a telefon, hogy mégsem megyek koreába, várjak picit, van egy B terv – BANGKOK!!! na ha az boldoggá tett hogy eljöhetek Indiából akkor azt képzeljétek el milyen érzés mikor felhívnak az álommelóddal, hogy esetleg bevállalnád-e... :):)

Lényeg a lényeg, kaptam pár hét extra szabit, hogy előkészítsék a dolgokat itt tájföldön és szeptember elejével meg is érkeztem Bangkokba....

Az első dolog ami mindenkinek eszébe jut Bangkokról az a rémisztő film, amiben a gyanútlan fehér lányokat drogcsempészésre használják, majd lefülelik és egy helyi börtönbe csukják....hát mint minden városnak, ennek is ezer arca van, és (lekopogom) én egy teljesen normális oldalával ismerkedtem meg.

Furcsa ám egy turistadesztináció közepén élni amikor te nem látsz mást mint az irodát, a hotelt /vagy a lakásodat meg Tesco áruházakat. :) Persze nem panaszkodom ám :D:D

A város Mumbaihoz viszonyítva csendes, nyugodt és egész civilizált...a közlekedés amit első ittjártamkor káosznak ítéltem meg, most teljesen normális, majdnem európai, vannak sávok és nagyjából be is tartják az emberek, legtöbbször a lámpáknál is megállnak, szóva rendezetten megy a forgalom J

Közledekés:

Van céges autóm, de amikor tehetem akkor tömegközlekedek – van egy ’Skytrain’ nevű gyakorlatilag magasvasút/metro, ez pár perc séta a háztól, gyors, olcsó és esténként több órát lehet vele spórolni ha a városban akarsz közlekedni – nem vicc – a forgalom reggel és este katasztrófa, ha rosszkor indulok el, 30 perc helyett másfél óra beérni. Azt képzeljétek el hogy a kiskörútból van mondjuk 8 és csak azon lehet közlekedni – ha egyszer megáll akkor se előre se hátra, és nem lehet lemenni semmilyen párhuzamos útra!!

A másik a taxi ami irtó olcsó – 245ftról indul és 7 forintonként emelkedik a tarira :) Taxiból 3 féle van:

• normál autó – ezek színesek – segítsd a bénát kampány keretében, nehogy benézze a bitlisz turista :)
• motor – narancssárga láthatósági mellényben robogók és motork ezrei állnak rendelkezésre, úgyanazon az elven mint a rendes kocsi, csak itt a motoros mögé lehet felugrani!! :) ez már nem olyan olcsó, itt alkudozni kell, nincs fix ár. a veszély annyi hogy a sofőrök iszonyat szűk helyeken is átkavarnak a kocsik között, namost az ő lábuk az el is fér, de ha te nemfigyelsz akkor ledarálják a térded valamelyik kocsi kiálló részén stb :):)
• tuk-tuk....ezekből indiában is rengeteg volt, itt viszont ez a legdrágább a 3 közül, szintén alkuduzni kell. Nagyon szép színesek ezek a járgányok, a hátránya hogy durva meleg és telibe kapja az ember az összes benzingőzt a forgalomban, de a hangulata miatt mindenképp érdemes kipróbálni.

Thai konyha:

India után komoly felüdülés volt a helyi konyha. A nehéz curry helyett rengeteg párolt zöldség, FRISS tengeri herkentyűk vannak. Az indiai kaják is nagyon finomak ám, de egy idő után kicsit egyhangú volt már, így most nagyon élvezem az itteni ételeket. Rengeteg rizs fogy itt is :) meg tonnaszám rák, kagyló, polip stb stb. A helyiek reggelire is sült húsokat esznek, ami a legborzasztóbb mondjuk az a szó szerint rothadó hal amit rengeteg kajába beleraknak ízesítésnek!! Ez valami leírhatatlan bukét ad az éttermes részlegeknek mindenhol...

Itt egyébként a világon mindenfajta étel megtalálható, mindenféle étterem és a normál boltokban is minden alapanyag beszerezhető. A legnagyobb különbség az ételhigiénia – itt nem fertőzött a víz (ami a legtöbb problémát okozza indiában), ezért nyugodtan lehet enni, nem kell állandóan ételmérgezés miatt aggódni :)

Az iroda:

Anglián kívül a koreai és a tájföldi Tesco a két legnagyobb, 2013 végére viszont a holtverseny helyett ez lesz a második legnagyobb Tescos ország. 1400 bolt van most, ennek a zöme kis express bolt (több mint 1000 van már).

Az iroda óriási – 2,500 ember van féltucat épületben szétszórva – képzelhetitek a változást az indiai 180 fős központhoz képest :) még így 3 hónap után is rendszeresen eltévedek az épületek között :):)

A helyiek viszont nagyon jó fejek, mert ha zavart arccal állsz valahol pár másodpercig, valaki bizots megáll és megkérdezi hogy segíthet-e és útba igazít.

Egy átlag napom:

Reggel 7 körül elindulok hogy elkerüljem a nagy forgalmat, kb 40-50 perc mire beérek. 8-18 között általában max fél-egy óra szünetem van ebédelni, de azon kívül folyamatosan valami megbeszélésen ücsörgök. 6-7 között elindulok haza, a kocsiban általában próbálom az emaileket olvasni, vagy telefonokat intézek. Este hazaérek, akkor nyomok valami gyors kaját, aztán vagy skype valakivel, vagy olvasom tovább az emaileket, vagy a jobb napokon eseteg nézek valami filmet vagy 1-2 részt egy sorozatból, aztán alvás. Hétvégente az egyik napot általában melóval töltöm, ilyenkor lehet picit gondolkodós feladatokat végezni, mert nem zaklatnak egypercenként :)

Elkezdtem valamennyit sportolni is, vettem futópadot és hetente 2-3 alkalommal egyenlőre csak sétálgatok rajta (futni egyszer próbáltam és 500m után lefordultam a gépről... :)). Voltam kétszer lovagolni is – 40 fokban elég durván megerőlteti a szervezetet – első alkalommal 30 percet bírtam a hőségben, másodjára azért sikerült egy órát mennem. :)

 A társaság:

Az irodában rengeteg a külföldi, majdnem 50 leginkább angol van itt, bár vannak ausztrálok és amerikaiak is. Vannak magyarok is! Egy auditor srác, meg az egyik beszerzési vezető félig magyar!! Egész jó arcok vannak a csapatban, ez nagyon sokat segít a beilleszkedésben, ők is ugyanazokat a dolgokat élték át, így rengeteget tanulok tőlük. Egész más úgy dolgozni, hogy még a legstresszesebb pillanatokban is van ott valaki akivel lehet egy jót nevetni az egészen és máris jobb hangulatban telik a nap hátralevő része. :)

A cégen kívül is megimsertem már jópár embert, a világ minden tájáról vannak itt persze. Nagy a jövés-menés, midnenki éli a saját életét. Ahhoz hogy ebbe beilleszkedjen az ember nagyon nyitottnak és toleránsnak kell lenni, amit azért tanulni kell – mindent és mindenkit úgy kell elfogadni ahogy van. Egész más perspektíva ám így hozzáállni a doolgokhoz. Olyan emberekkel ismerkedni és beszélgetni, vagy akár barátságot kialakítani akire otthon azt mondanád – á, soha nem állnék szóba vele.... J most tapasztalom meg hogy mennyi előítélettel élünk és valójában hányszor döntünk rosszul. Sok-sok példát tudnék mondani olyan emberekről, akikkel barátok lettünk, pedig az első benyomásom minden volt csak pozitív nem mikor találkoztunk :):)

Összességében jól érzem magam nagyon itt, rengeteg jó arcot ismertem meg már eddig is, és ha estlnként meló helyett nekiállok programozni akkor ez csak még jobb lehet :)

Mielőtt kijöttem, a cég elküldött egy kultúrális tréningre, ami segít felkészülni arra hogy milyen egy másik országban élni, milyen szokások vannak, mire kell figyelni és mit kell minden körülmények között elkerülni...csak pár példa:

1. nem szabad senkinek a fejéhez hozzáérni – ez óriási sértés, a fej a legmagasabb pontja a testnek (spirituális és fizikai értelemben is), tabu hozzáérni
2. nem szabad lábbal mutogatni vagy hozzáérni bárkihez
3. a királyt óriási tisztelet övezi, rengeteg külföldit börtönbe zártak, mert sértegette a királyt, volt pl aki egy helyi adó feletti dühében megtaposta a pénzt amit ki kellett fizetnie, de mivel a király képe voolt rajta 7 év börtönbüntetésre ítélték

Azt is elmondták, ez a mosolyok országa, egyes statisztikák szerint több mint 40 féle mosoly létezik itt – erről nekem annyi a benyomásom, hogy ebből 39 nem őszinte... :):) Tényleg mindig mosolyognak, de legtöbbször ez az idegességet vagy feszültséget leplezi, mosolyognak ha nem tudnak valamit, vagy ha nem értik amit mondasz, vagy ha tudják ugyse csinálnak vele semmit és te nem tehetsz semmit ellene :)

Szóval több tucat jótanács kíséretében érkeztem ugye meg, azt gondolván a világ legudvariasabb népével fogok egy országban élni – még aggódtam is nehogy valami gáz legyen – személy szerint nem vagyok valami nagy hiearchia tisztelő stb. Hát (pedig háttal nem kezdünk mondatot...) nagyon meglepetés nemigen érhetett volna. A rengeteg mosoly mögött egy igencsak udvariatlan brigád ám a thai nép, csak pár példa amin durván megrökönyödtem:

1. megbeszélés közben bármikor simán felveszik a telefont – már ez vérgáz, de ilyenkor nem az van hogy belemondják majd visszahívlak és leteszik, hanem simán percekig beszélnek!!!
2. volt egy nagy céges konferenciánk ahol vagy ezer ember vett részt (boltvezetők meg az irodai vezetés) és a cég vezérigazgatója a nagy angol főnök mondott beszédet, mikor az egyik csaj aki az én asztalomnál ült elkezdett olyan hangosan beszélgetni a mellette ülővel, hogy a színpadon a nagyfőnök megállt a mondanivalójában és odafordult!!! erre azt várnád észreveszi magát, mert az össze asztal körülöttünk szintén odafordult – DE NEM!! a csaj simán tovább szövegelt és semmit nem vett vissza a hangerőből!! elképesztő!!
3. ha egyszerre érkezel oda az ajtóhoz bármilyen helyi erővel, soha nem engednek előre, hiába férfi mondjuk a másik....
4. a munkával jár hogy elég sok vacsorára el kell menni kollégákkal meg a saját csapattal. Európában azt tapasztaltam, hogy ilyenkor odafigyelünk a ’vendégre’, valaki mindig beszélget vele, fordít neki vagy próbálja bevonni a trsalgásba....na ez itt nem így van – már vagy egy tucat estét töltöttem úgy hogy egy mukkot nem szólaltam meg, hanem hallgattam ahogy a helyiek jól elnevetgélnek és ugyan mindenki beszél angolul, de azért eszükbe sem jut átváltani hogy esetleg te is megértsd...

Többszáz ilyet mesélhetnék a pár hónap alatt begyűjtött tapasztalatokból....nem is értem, na mindegy, ennyit a helyi udvariasságról. Szóval nem minden arany ami fénylik :)

Október közepére leszerveztük az első látogatós csapatot: Nővérem és családja, szüleim, sógorom anyukája és nővére jöttek ki. Mondanom sem kell az utat a csapat legifjabb tagja Lilike bírta a legjobban, a maga 18 hónapjával le se lehetett vakarni a vigyort az arcáról J rengeteget aggódtunk, hogy fogja bírni a repülést (élete első tengerentúli útja :) ), a kaját, a hőséget stb – hát egy panasz nélkül telt a két hét, reggelente nagy kacagásokkal indult a nap és gyűjtöttük az élményeket!

Egy hét bangkok – városnézés, Híd a Kwai folyón, ősrégi templomok, masszázs és persze piacolás volt a program. Aztán lementünk Koh Samuira egy hétre, itt hosszú séták a tengerben – szó szerint, olyan sekély volt az öböl hogy 30 perc séte volt kiérni arra a részre ahol leglább derékig ért a víz :D:D – elefánthátonlovaglás, vízeséses kirándulás és persze még piacolás volt a prog itt.

Elképesztő finomakat ettünk, minden étkezésnél vagy fél tucat különféle fogás várt, ha rágondolok megint éhes leszek :)

Összeségében szuperül telt a két hét, így most már én is magabiztosabban várom a további látogatókat – ki lehet bírni ennyi időt itt :):)