Mielőtt kijöttem, a cég elküldött egy kultúrális tréningre, ami segít felkészülni arra hogy milyen egy másik országban élni, milyen szokások vannak, mire kell figyelni és mit kell minden körülmények között elkerülni...csak pár példa:

1. nem szabad senkinek a fejéhez hozzáérni – ez óriási sértés, a fej a legmagasabb pontja a testnek (spirituális és fizikai értelemben is), tabu hozzáérni
2. nem szabad lábbal mutogatni vagy hozzáérni bárkihez
3. a királyt óriási tisztelet övezi, rengeteg külföldit börtönbe zártak, mert sértegette a királyt, volt pl aki egy helyi adó feletti dühében megtaposta a pénzt amit ki kellett fizetnie, de mivel a király képe voolt rajta 7 év börtönbüntetésre ítélték

Azt is elmondták, ez a mosolyok országa, egyes statisztikák szerint több mint 40 féle mosoly létezik itt – erről nekem annyi a benyomásom, hogy ebből 39 nem őszinte... :):) Tényleg mindig mosolyognak, de legtöbbször ez az idegességet vagy feszültséget leplezi, mosolyognak ha nem tudnak valamit, vagy ha nem értik amit mondasz, vagy ha tudják ugyse csinálnak vele semmit és te nem tehetsz semmit ellene :)

Szóval több tucat jótanács kíséretében érkeztem ugye meg, azt gondolván a világ legudvariasabb népével fogok egy országban élni – még aggódtam is nehogy valami gáz legyen – személy szerint nem vagyok valami nagy hiearchia tisztelő stb. Hát (pedig háttal nem kezdünk mondatot...) nagyon meglepetés nemigen érhetett volna. A rengeteg mosoly mögött egy igencsak udvariatlan brigád ám a thai nép, csak pár példa amin durván megrökönyödtem:

1. megbeszélés közben bármikor simán felveszik a telefont – már ez vérgáz, de ilyenkor nem az van hogy belemondják majd visszahívlak és leteszik, hanem simán percekig beszélnek!!!
2. volt egy nagy céges konferenciánk ahol vagy ezer ember vett részt (boltvezetők meg az irodai vezetés) és a cég vezérigazgatója a nagy angol főnök mondott beszédet, mikor az egyik csaj aki az én asztalomnál ült elkezdett olyan hangosan beszélgetni a mellette ülővel, hogy a színpadon a nagyfőnök megállt a mondanivalójában és odafordult!!! erre azt várnád észreveszi magát, mert az össze asztal körülöttünk szintén odafordult – DE NEM!! a csaj simán tovább szövegelt és semmit nem vett vissza a hangerőből!! elképesztő!!
3. ha egyszerre érkezel oda az ajtóhoz bármilyen helyi erővel, soha nem engednek előre, hiába férfi mondjuk a másik....
4. a munkával jár hogy elég sok vacsorára el kell menni kollégákkal meg a saját csapattal. Európában azt tapasztaltam, hogy ilyenkor odafigyelünk a ’vendégre’, valaki mindig beszélget vele, fordít neki vagy próbálja bevonni a trsalgásba....na ez itt nem így van – már vagy egy tucat estét töltöttem úgy hogy egy mukkot nem szólaltam meg, hanem hallgattam ahogy a helyiek jól elnevetgélnek és ugyan mindenki beszél angolul, de azért eszükbe sem jut átváltani hogy esetleg te is megértsd...

Többszáz ilyet mesélhetnék a pár hónap alatt begyűjtött tapasztalatokból....nem is értem, na mindegy, ennyit a helyi udvariasságról. Szóval nem minden arany ami fénylik :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.